2014. február 16., vasárnap

Van fogalmad?




A magyar fejlődés olyan ideológiai fogalmakba csomagolt folyamat, amelyet még a társadalom értelmiségi osztálya is nehezen tud vagy akar értelmezni, kézzelfoghatóvá tenni. Ezt a „csomagolóanyagot” próbálom ebben a blogbejegyzésemben kibontani, azért hogy világosabb legyen mindenki számára, mit jelent valójában az ökopolitika, amit az LMP képvisel egyedüliként Magyarországon.

A választások közeledtével egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az egyetlen magyarországi ökopolitikai párt ideológiáját nem érti és nem ismeri a lakosság. Őszintén szólva, ezen nem csodálkozom, hiszen egy ország jövőjét úgy lehet felfelé ívelő pályára állítani, ha bizonyos irányelveket figyelembe veszünk. Ezek az irányelvek, nem biztos, hogy mindenki számára közérthető fogalmak. A közérthető fogalmak viszont nem állam-menedzsmentre alkalmas irányelvek. Nem az a „Hajrá Magyarország”, sem a „Magyarország jobban teljesít”, sem a „rezsicsökkentés”, vagy a „megvédjük Magyarországot”, „Magyarország nem hagyja magát”, de nem az egyik érzelmileg befolyásoló szóhasználat sem. Ezzel hatalmat lehet megtartani, de országot fejlődési pályára állítani és azt a lakossággal megértetni nem lehet.
Miért kell, hogy értse a lakosság a lépéseket, döntéseket? Mert Magyarország a magyar lakosság országa. Senkinek nincs több vagy nagyobb joga ahhoz, hogy beleszóljon a kormányzás folyamatába, mint a nemzetnek. Ahhoz viszont, hogy beleszóljon a kormányzásba a nemzet, alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie. Az ismeretek alapján pedig el kell tudja dönteni, mit szeretne.
Sajnos ez a tudás, az alapvető ismeret hiányzik a magyar lakosságból. A választópolgárok érzelmi indíttatásból, személyes szimpátia alapján hozzák meg döntéseiket, annak ellenére, hogy egy intelligens, kifejezetten eszes nemzetnek tartanak bennünket, magunkat pedig még ennél is nagyobbra tartjuk.
Ameddig érzelmi alapon, a pillanat hevében dönt a lakosság nemzetet és országot meghatározó kérdésekben, addig sorsunk az értelmetlenség rabja lesz generációkon keresztül és leszakadunk mindentől, ami értelmet képvisel a világban, bármennyire is bosszantó ez.
Most azokat a fejlődést szolgáló ideológiát képező fogalmakat veszem sorra, amelyeket ismerni kell minden magyar választópolgárnak ahhoz, hogy egyáltalán döntésképes legyen saját országának sorsa ügyében.



Magyarország: Nem csupán egy európai ország, amely a magyarok hazája és amelynek a legtöbb magyar számára fényes és/vagy sérelmes múltja van, hanem kiemelkedően fontos jövőbeli szerep vár rá. A magyar múltra emlékezni kell és elfogadni, mert megváltoztatni nem vagyunk képesek (maximum valóságosabban feltárni), de a jelent a múltbéli dolgokon történő rágódás nem teszi jobbá, sőt elveszi tőlünk a jövőt is. A jelenben élni kell és a jövőnket kell építeni, nem a múltat magyarázni. 

Fenntarthatóság: Olyan fejlődési folyamat, ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”. Fenntarthatóvá lehet tenni vállalkozást, települést, termelést, társadalmat. És kell is!

Életminőség: Az én, a te és az ő jelenlegi mindennapi életének minőségéről beszélünk, amikor életminőségről van szó Magyarországon. Szinte minden beletartozik a közhangulattól a kenyér árán át, a tömegközlekedésen keresztül, az iskolai oktatás színvonalán túl, a szexuális életig. Ez egyénre is kivetíthető és az egész magyar társadalomra is jellemző minőségi ismérv. Amikor jobb életminőségről beszélünk, akkor vagy egy-egy jellemzőből jobbat, többet, gyorsabbat, eredményesebbet szeretnénk, vagy folyamatosan mindenből kicsit javítani. Gyakorlatilag az életminőség megmutatja egy ország gazdasági fejlettségét, szociális állapotát és a társadalom érzelmi szintjét. Mennyire jó Magyarországon élni ma és mit szeretnénk a jövőben?  

Antikorrupció: Feladat a korrupció elleni küzdelem. Cél a korrupciómentes vagy minimálisra szorított korrupció. A korrupciós gazdaságnak ne legyen nemzetgazdasági jelentősége. Korrupcióval átszőtt nemzeti gazdaságban, korrupciót segítő törvényhozásban, korrupciós intézkedésekben elvész az ország, elvész a társadalom. Egy holtpont után senki nem a korrupció ellen akar majd küzdeni, hanem a korrupció részese szeretne lenni, mert látja, hogy az kedvezőbb életminőséget biztosít számára.

Ökológia: Az élettereket, az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgáló tudomány. Az ember is az ökológia része, butaság lenne magunkat az ökoszisztémán kívül helyezni. Ennek megfelelően kell élnünk, cselekednünk minden nap.

Zöldberuházás: Nem egyenlő a zöldmezős beruházással, amely mezőgazdasági területből ipari gazdaságot épít. A zöldberuházások minden esetben ökológiai szempontokat vesznek figyelembe, környezeti terhelést csökkent vagy von ki, illetve olyan fejlesztéseket használ, amelyek hosszútávon fenntarthatóak.

Elkötelezettség: Az ökopolitikai ideológiához, elveihez való hűség és azokért történő munka, akkor is, ha viszontagságos és nehéz feladat. Hit, remény, alázat, motiváció, tudatosság és tett jellemzik.

Önfenntartás: A teljes szabadság állami, illetve magánszektortól való függetlenség által. Önellátás élelmiszerből, energiából, kultúrából, tudásból. A XXI. századi Magyarországon jelenleg ez csak komoly kompromisszumokkal lehetséges. Az LMP szorgalmaz minden olyan törekvést, amely segíti az önfenntartást az arra fogékony lakosságnak.  

Innováció: Általában kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely megvalósítja az ötletet. Ez a magyar szürkeállományra jellemző, de sem a kormánynak, sem a magánszférának nem érdeke az ötlet megvalósítása. Ezzel fenntartható technológiák és profittermelő üzletágak halnak el Magyarországon úgy, hogy ki sem tudtak bontakozni. Ezen az LMP sürgősen változtatni fog.

Föld: Föld alatt nem kizárólag bolygónkat értem, amelynek egységben és épségben tartása  globális feladat, hanem Magyarország határain belül eső földterületeket, valamint a történelem során számunkra érzelmi kötődésű területeket. De ami országunk megélhetése szempontjából legfontosabb, a termőföldeket. A termőföld Magyarország legfontosabb és legnagyobb potenciállal bíró megújuló energiája. Sem a kormány, sem a lakosság nem kezeli a magyar termőföldet értékének megfelelően. Amelyik kormány a termőföldet élteti, de a lakosságot megfosztja a földjeitől, az nem érti a termőföld és magyarság közötti szimbiózis koncepcióját.

Megújuló energia: Természeti jelenséghez kapcsolható, akár naponta többször ismétlődően rendelkezésre álló, vagy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül újratermelődő energianyerő forrás.
A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit.

Hozzáadott érték: Ha a hozzáadott értéket szeretném szemléltetni, akkor azt mondanám, hogy végy két dolgot, amit egy ötlettől és némi haszon reményében egy műveletet követően ötvözöl. A hozzáadott érték révén új dolgot állítasz elő és a piacon az ellenértéke magasabbá válik, mint a két dolognak külön-külön. Erre a magyar társadalomban megvan a kapacitás is és a magasabb ellenérték, azaz több profit iránti igény is. Sajnos a multinacionális vállalatok igényei alá dolgozik a kormány, így csak robottársadalom vagyunk ahelyett, hogy hozzáadott értéket adó tevékenységeket végeznénk. Ezen mielőbb változtatnunk kell!

Globalizáció-kritika: Nem globalizáció-ellenességet jelent, hanem ésszerű globalizációt minden téren. A globalizáció-kritikus ideológia, amit az LMP képvisel, figyelembe veszi a helyi adottságokat, erősségeket és érdekeket. Nagyobb érvényt kell szereznünk országon belül a hazai értéknek, terméknek, szolgáltatásnak. Az LMP nem a globalizációt akarja megállítani vagy kívül helyezni rajta önmagát és az országot. Ezt egyszerűen nem lehet, de ha lehetne is, olyan sorsra jutna a globalizáción kívül rekedő ország, mint Észak-Korea.

Harmónia: Összhang ökológia és társadalom között, életminőség és fenntarthatóság között, kormány és választópolgár között, a világ, illetve Európa és Magyarország között.

Ifjúság: Az ifjúság a jövőnk, ezért mindenek feletti és makacsul kitartó prioritást élvező feladat az ifjúság nevelése, oktatása, és védelme. Az ifjúságot a jelen kormány és a megelőzőek is mostohagyermekként kezelték és kezelik. Az eddigi magyar kormányok irányítható, befolyásolható alanyokat szeretnének „nevelni”, mert velük a legkönnyebb bánni. Az LMP hatékony, felelős, eredményes és önálló egyéniségeket lát, amikor ifjúságról beszél, erős kreativitással, kiváló készségekkel és képességekkel.

Decentralizáció: A központosítás ellentéte. Magyarországon nem szabad központosítani sem az oktatást, sem az energiaszektort, sem a magánvállalkozások fejlődését, sem a mezőgazdaságot. A vidéki települések összefogásának, illetve a településeken belüli közösségeknek kell lehetőséget teremteni és azt támogatási rendszerrel segíteni. A közösségek önfenntartóvá és profittermelővé válását kell elősegíteni, mindegy, hogy mezőgazdasági, energiagazdasági vagy idegenforgalmi szektorban tervezi működését.

Tudásalap: Legyen szó iskolai szelekcióról vagy munkahelyi kiválasztódásról, mindenképpen a tudásnak és képességeknek kell meghatároznia az alanyok helyét a társadalomban, nem pedig a társadalmi osztálynak, a politikai hovatartozásnak vagy az emberi kapcsolatoknak. Csak a tudásalapú társadalom képes folyamatos fejlődést felmutatni. A tudás érték, amely meghatározza az ember és társadalom értékét is egyben.

Jövő: Az, ami ezután fog következni és amiért mi vagyunk a felelősek közvetlenül vagy közvetve. Ezért nem elfogadható érv egyetlen választópolgártól sem, hogy „úgy sem én döntöm el, mi lesz az országban”. De igen! És a jövőnk olyan lesz, amilyen a jelenbeli hozzáállásunk. Mindig azt fogjuk kapni, amit megérdemlünk aktivitásunk vagy passzivitásunk szerint.

Egyensúly: Az egyensúlyban nincsenek meghatározó erők. A radikalizmus nem erősebb, mint a konzervativizmus, az európaiság-tudat nem gyengébb, mint a magyarságtudat, de nem is erősebb. Az egyensúlyi állapot inkább vágy, mintsem reális cél. Magyarországon nincs egyensúly szinte semmilyen téren, hacsak nem abban, hogy ugyanannyi pofont kaptunk jobbról, mint balról.

Ész-Szív-Kéz: Az ökopolitikus szívével érzi, mit kell képviselnie, ésszel alakítja ki programját és két kezével megvalósítja azt. Az ökopolitikus örökké hű marad ideológiájához. Ha ez megváltozik, akkor már nem ökopolitikus. Éppen ezért az ökopolitika a legtisztább politikai irányzat, amely a jelenből építi fel a jövőt. Az ökopolitika hosszú távú, tudatos, fenntartható, harmonikus koncepciók sora.

LMP: Mindazt a fogalomrendszert összesítő és azokért dolgozó magyar politikai párt, amelyeket fent felsoroltam a teljesség igénye nélkül.
Az LMP-t megérteni érettség kell. Számos olyan kifejezés kapcsolódik Magyarország egyetlen parlamenti ökopolitikai pártjához, amely a hétköznapi fogalomtárunkat elkerüli vagy éppen nem erősen kézzelfogható. Ennél fogva, amit nem ért az ember, azt nehezebben is fogadja el, adott esetben, hátrányban részesíti.
Ettől függetlenül az értelmes, érdeklődő, XXI. századi, globalizált, de globalizáció-kritikus európai magyar ember döntési mechanizmusa a megismer – mérlegel - dönt.
Az LMP ezeket az európai magyar embereket képviseli.

2014. február 5., szerda

Indulatfórum



Ma (ami már valószínűleg nem a mai nap) részt vettem egy lakossági fórumon a falumban, amelyet a Jobbik helyi „ereje”, illetve az országgyűlési képviselőjelöltje szervezett.
Nem vagyok már naiv, hiszékeny és teljesen objektív sem. Ennek ellenére elmentem meghallgatni, mi több, úgy gondoltam, ha nagyon nem tetsző vagy áldolgokat hallok, szembesítek, büntetek.

A kötelező formaságokat átugorva folytassuk ott, hogy kicsit félénken, kicsit nehezen, de rákezdett mondanivalójára a képviselőjelölt.
A kötelező propaganda előkerült a fejből, amelybe hónapok vagy évek óta táplálták a programot. Az EU és külföldi ellenesség volt az első kettő kinyilatkoztatás, amely elől el kellett hajolnom, mert ha eltalál, biztosan felhördülök. Mint kiderült a Jobbik felül kívánja vizsgálni az EU-s tagságunkat és újra népszavazás elé bocsájtaná az ország tagságát. Szerintük az EU csak kizsákmányol és megegyezik a KGST-vel, csak annak az volt a neve, ennek pedig ez.
Tudtam, hogy a Jobbik nem az értelmiségi, sőt nem is az értelmes gondolkodás ideológiáját követi, de azért azt gondoltam, vannak határok. De tévedtem.
Mellettem ült a falu polgármestere, akit munkája révén mélységesen tisztelek és bevallhatom, emberileg kedvelek. Nem sok hiányzott, hogy megkérdezzem hangosan, pályázott-e a település EU-s forrásokra és, ha azok nincsenek, hol tartana most a falu.
Ha nem lennének EU-s források, hol tartana most az ország? Hol tartanának a kis- és középvállalkozók? Belegondolni sem merek.
A Jobbik képviselője következetesen jelezte, hogy vissza kell szerezni a régi piacokat, nem szabad beengedni a külföldi árukat és akkor minden rendben lesz.
Szebb jövőt kívánok! A termékeink nem versenyképesek és nem tudunk mennyiségi igényt kiszolgálni. Ha kilépünk az EU-ból, mennyivel leszünk kívánatosabbak a régi piacainknak, -ahová megjegyzem most is exportálunk- a termékeket terhelő vámokkal és adókkal, amelyek most nincsenek. Szuper gazdasági vízió. Tipikusnak mondhatnám ennyire jobbról.

Úgy döntöttem, nem trollkodom szét a fórumot, nehogy valamelyik hű Jobbikos azt találja mondani, hogy hazaáruló vagyok, mert nem Magyarország lenullázását támogatom.

Aztán kisvártatva előkerült a nagy korrupcióellenesség, amely témában a négy év alatt semmit nem tettek a parlamentben. Az átláthatóság és évtizedekre titkosított szerződések ellen emelt szót a képviselőjelölt, viszonylag határozottan.
Aztán pár percre rá, már Paksnál tartottunk, és, hogy mennyire támogatja az MSZP-Fidesz összeborulást a Jobbik is. Ezt ugyan nem mondta, de 5000 milliárdból még a morzsák is pár milliárdok, amiért érdemes támogatni ezt a baromságot. Mondhatnám, veréb a varjak közt. Ha ügyesek, meglesz néhány morzsa.
Itt akartam kipattanni másodszor, mint egy pattogatott kukoricaszem, de hagytam tovább beszélni, elvégre ez az ő estéje. Nem akartam neki álmatlan éjszakát.
Megszavazni úgy egy ostobaságot, amely a magyar energiaellátást külföldi kézbe teszi 100%-ban, a szerződést 10 évre titkosították és korrupcióval átszőtt.
Mind a három pontban saját állítását és ideológiáját hazudtolja meg a képviselőjelölt és az egész Jobbik ezzel a tettével.
Persze az érzelmileg előkészített hallgatóságnak ez egyáltalán nem tűnt fel. Nem tűnt fel, hogy a fiatalember teljesen hülyének néz mindenkit és fülünk hallatára hazudik.

Aztán lányos zavarában átgurította a szót a helyi Jobbik egyik markáns honvédő nyugdíjasának, aki nem vagyok biztos benne, hogy tudja, már véget ért a II. világháború.
A katona szív csak akkor szív, ha nincsen háború.
Ilyen rendőr- és honvédállam szimpátiát én még nem hallottam élőben. Izgalmasabb volt, mint a Fővárosi Nagycirkusz bohócszáma és talán szórakoztatóbb is. Lehet, hogy ezentúl eljárok Jobbikos rendezvényekre szórakozni.
Az illetőnek teljesen kiment a fejéből, hogy Magyarország NATO tag. Aztán amikor eszébe jutott ez a tény is, akkor azzal csapta szét, hogy a tótokat és a románokat akarjuk segítségül egy NATO segítség esetén Ukrajnával szemben?
Komolyan mondom, végig úgy éreztem, hogy ez az ember vágyja a háborút, a konfliktust, mert abban a helyzetben érezné legjobban magát.
Itt is majdnem kidugtam a nyelvem a számon, hogy elmondjam neki. „Jó ember! Magyarországon az emberek nem háborúra akarnak készülni, hanem a békét akarják fenntartani. Ha 10 fiatalt megkérdez, abból 10 fiatal elítéli a katonai konfliktuskezelést. Már azt az időt éljük, amikor ésszel és beszéddel meg lehet oldani vitás kérdéseket. Egyébként is, a háborúkat ma már nem gyalogsággal fogják vívni, hanem digitálisan és rakétákkal. Cseszheted a kalasnyikovos hadsereged, amely nem is létezik!”
Aztán nyíltan kinyilvánítja, hogy katonák masírozzanak az utcákon, mert akkor nem lesz ekkora a bűnözés.
Azt sem tudtam, hogy viccelt-e vagy komolyan beszélt. A vehemenciájából ítélve komolyan beszélt.
Aztán jött a magyarságtudattal és azzal, hogy igen is a Kárpát-medence a miénk. És aki nem tartja Magyarország részének az egész Kárpát-medencét, az hazaáruló. (Ezt elfelejtette mondani akkor, amikor Magyarország orosz kézbe tétele mellé álltak.)
Hát jelzem az illetőnek, hogy Magyarország egy társadalom földrajzi (politika földrajzi) egység, míg a Kárpát-medence természetföldrajzi egység. Általános iskolai műveltség (honvéd nyelven kiképzés). Bocsánat az ő idejében még eleminek nevezték. De tudjuk, hogy a Jobbik nem a tudásról híres. Valójában nem híres semmiről.
A habot is az ominózus illető kínálta a tortára, amikor felhívta a figyelmünket a Jobbik szakértelmére és minden téma mögötti kiváló és megkérdőjelezhetetlen szakembergárdára.
Azt gondolom, kell még egy-két tanfolyam, hogy értelmeset is tudjanak mondani.

A lakosság is megszólalt, megdöbbenésemre szívemhez közeli észrevételekkel. A hozzászólók komposztálásról, hidrogéngáz felhasználásról, decentralizálásról, önfenntartásról, saját gazdaságokról, biogazdaságokról beszéltek, amely süket fülekre talált a Jobbik képviseletében. Gyorsan vissza is tért a nagy honvédő a katonai témához és az elcsatolt területekhez.
Pont nem érdekelte őket, miben léteznek itt az emberek, miben gondolkodnak, mit szeretnének.
Pedig kezdtem úgy érezni, hogy egy LMP-s zöld párti fórumon vagyok, ahol meghallgatom a lakosság igényét, amely a környezetével való harmóniára törekszik, nem pedig a szomszédjával való konfliktusra.
Az LMP-nek ugyanis ezek a fő programterületei a vidéki társadalom felé, míg a Jobbik hozzászólni nem tudott, csak bólogattak, mint az autó hátuljában az a bizonyos kutya.

A 2400 fős településből, a polgármestert, engem, a Jobbik jelöltjét, annak segítőjét és a helyi honvédő, szervező „erőt” leszámítva 8-9 érdeklődő volt jelen, amely kissé megnyugtatott.
A magyar nemzet minden tagjának kívánok szebb jövőt, de egy olyan párt kormányzásával, amelyik nem azt vallja, hogy csináljunk vízlépcsőket, mert az megújuló energia, hiszen a folyó mindig folyik és a környezet is szebb lesz a kialakult tavak miatt.
Én egy kicsit okosabb jövőt kívánok, azért, hogy szebb legyen!

2014. február 1., szombat

Talpra tudatos magyar! Avagy, hol bujkál az értelmiség?



Nem fedi a teljes valóságot, hogy külföldre menekültek, hiszen itthon is maradt néhány százezer diplomás, felvilágosult, nyelveket beszélő, a közéletet szemmel tartó, alkalmanként abban részt is vállaló, kultúrából is merítkező, határozott jövőképpel bíró, kozmopolita jellemzőkkel rendelkező magyar, akik európai minőségben szeretnék életüket leélni, nem pedig orosz etalonnak megfelelően.
                      

Hogy miért keresem az értelmiséget? Mert ideje kivenni részüket a magyar közéletből, ami a mindenkori értelmiség kötelessége és kiváltsága egyben. Aktív értelmiség nélkül a „parasztlázadások”, szélsőséges szerveződések és anarchikus időszakok fertőzik korszakunkat.
Nem szükségszerű, hogy minden magyar állampolgár szem előtt tartsa nemzete és országa jövőjét, de azok számára, akik erre képesek, kötelességük felébredni, hangosan gondolkodni és cselekedni!
És, hogy mi teszi az értelmiségi embert közéletre, politikára alkalmasnak? A tudatosság.
Az értelmiségi ember nem éli fel a jelenét a minél nagyobb személyes haszonért, hanem tudatosan megtervezi jövőjét.
Ugyanez az ismérv különbözteti meg az értelmiségi politikát a populista politikától. A populista politika és politikus az emberek legalapvetőbb érzelmeire hatnak, amelyet a haza, jelen, pénz, nép, ígéret szavak indukálnak. Ellenben az értelmiségi politikával és politikusokkal, ami/akik a múlt tapasztalatait szem előtt tartva a jelent a jövővel látják rendszerben és a jelen az első lépés a jövő irányába. Az értelmiségi politika nem az érzelmekre apellál, ezért nem annyira népszerű. Az érzelmeket mindenki megéli, míg az értelem már szelektálja a lakosságot. A populista politika tehát a legnagyobb tömegre összpontosít.
Populista pártok? Vajon melyek lehetnek? Leírom az élvonalbeli populista pártokat és kommunikációs vagy egyéb tartalommentes jellemzőiket, amellyel tömeget tudnak építeni a csak érzelmi alapon döntő lakosság köréből.
-          Fidesz:
Személyi kultusz (OV); nemzeti ez meg az; rezsicsökkentés; hajrá Magyarország; meg kell védeni az országot hol ettől, hol attól; kommunista; Gyurcsány.
-          KDNP:
Véleményem szerint ilyen párt már nincs is, csak formálisan. Önállóan nem indítanak jelölteket, de a Fidesszel együtt sem látható a kampányban, illetve a jelöltállításban. Ráadásul a Keresztény Demokrata Néppárt, tettei alapján nem keresztény, nem demokrata és nem néppárt. Egyébként jó egészséget kívánok nekik!
-          Baloldali vagy Demokratikus vagy tudom is én milyen Összefogás:
Az öt párti színes gyurmagolyó (Magyar Szocialista Párt – Együtt 2014 – Demokratikus Koalíció – Párbeszéd Magyarországért – Liberálisok) egyetlen céllal alakult, Orbán ellen. Mindig az ellenkezőjét fogjuk hallani annak, amit a Fidesz mond, mert ezt várják tőlük. A személyi kultusz itt is tényező, de azt nehezebb 3-4 karakterrel megoldani, mint eggyel.
-          Jobbik:
Cigányok, zsidók, külföldiek, EU ellenesség, magyar zászló, masírozás. A Jobbik populizmusa főképp azokra az érzelmekre hat, amelyek alkalmasak indulattá változni. A Jobbikot támogató lakosságszám nem tud nagyságrendileg változni, mert az értelmiségi gondolkodástól nagyon messze van, bár az értelmiségből is kiválthatók indulatok. Ekkor viszont kérdés, hogy értelmiségnek nevezi-e magát az ember.

Mind a három pólus (a KDNP-t hozzácsatolom a Fideszhez) rendkívül sokat beszél meggondolatlanul, szakmaiságot és értelmiséget meghazudtoló stílusban és tartalommal.
Egyetlen cél vezérli ezeket a pártokat, mégpedig a kormányra kerülés, akár minden áron. Képesek feladni ideológiájukat, mint ahogy azt feladta a Fidesz, amely jobbról indulva erősen balra tart, de megtette az Összefogás is, amelyik egymásnak ellentmondó pártokból alakult ki, akárcsak a Jobbik, amely lassan már balabbik. Olyan puhatestű lett, hogy talán már meg is beszélték Orbánnal az együttműködést a 2014 utáni időszakra. Amit a Jobbik harsogtat, azt megcsinálja a Fidesz. Jelen pillanatban a Jobbik, a Fidesz szélsőségesebb kommunikációval bíró „szekciója”.

És most nézzük az élvonalbeli értelmiségi politikát folytató párto(ka)t. Nem lesz nehéz.
-          LMP:
Nincsen személyi kultusz; bázisdemokrácia jellemzi; TUDATOSSÁG; KÖVETKEZETESSÉG; JÖVŐKÉP; IDEOLÓGIAHŰSÉG; fenntarthatóság; tudásalapú társadalom; hozzáadott érték; ökopolitika; átláthatóság; korrupciómentesség; identitás; globalizációkritika.

Nézzük csak meg, milyen érzelmi töltetű, illetve milyen jelentéstartalommal bíró szavak és kifejezések gyűltek össze a populista pártok és az értelmiségi párt mellett!
Bizony a többség meg sem érti az LMP mellé felsorolt szavak jelentését. És az ember, aki nem ért valamit, attól idegenkedik. Ez természetes reakció.
A parlamenti (vagy oda készülő) pártok választói célcsoportjait tekintve az MSZP, Fidesz és „szemölcsei” (Együtt 2014, PM, DK, Liberálisok, KDNP) az érzelmileg befolyásolható emberek, a Jobbik az indulatos emberek, az LMP pedig az értelmes emberek pártja.
Sajnálatos, de ezzel együtt tudomására kell, hogy hozzam az olvasóközönségnek, hogy én azokhoz írok a blogomban, akik az értelmiségi vonalat követik, az értelmes jövő útját célozzák meg maguk előtt.
De ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag értelmiségi emberek fogékonyak ezen gondolatokra.

Úgy látom, hogy az értelmiségi társadalmi réteg kibővül egy tudatos polgári vagy paraszti társadalmi réteggel (ha egyáltalán lehet ilyen rétegekről beszélni még a magyar társadalomban), amelyik tudatossággal van felvértezve. A tudatosság, maga az értelem és az értelmes ember már képes arra, hogy némely esetben az érzelmeken túlmutatóan, tudatos ismérvek alapján döntsön.
Viszont azt kell mondanom, hogy a tudatos emberek száma Magyarországon robbanásszerűen megnőtt. Ez részben az életmódbeli változásoknak köszönhető. Akik tudatosan saját kezükbe veszik sorsukat testedzésekkel, bármilyen étrendi anomáliákkal, szellemi tréningekkel és ezeket rendszeresen, következetesen teszik, ők már tudatos emberek, akárcsak a környezettudatos emberek vagy a gyűjtő szenvedéllyel rendelkezők, akiknek életét átszövi a tudatosság egy cél érdekében.

Az LMP ezen értelmiségi és értelmes emberek pártja. Mi nem fogunk fasisztázni, zsidózni, kommunistázni, csak mert ezzel lehet pár tízezer szavazatot megszerezni. Ezt a kiváltságot meghagyjuk a populista pártoknak, akik teljesen feladták már önmagukat és azt sem tudnák, hol keressék identitásukat, ideológiájukat. De nem is akarják azt megkeresni.

Tudjuk, hogy az értelem nem fog győzni 2014 áprilisában sem, ezért ellenzéki politikára készülünk, de tudjuk, hogy egyszer győzni fog az értelem és a tudatosság.
Hiszek benne!
Ezért vagyok még itt, Magyarországon.

2014. január 30., csütörtök

Elmenni, itt maradni vagy visszajönni?

Nagyjából huszonöt éve aktuális a téma, amely a politikai, gazdasági, erkölcsi alapon külföldre vándorolt honfitársaink, illetve az itthon élő magyarokban vissza-visszatérően megfogalmazódik: elmenni, itt maradni vagy visszajönni?
Milyen lehetőséget kínál a Fidesz kormány, a Jobbik és MSZP?
És mi kellene ahhoz, hogy egy külföldön élő magyar valóban megfontolja a hazatérést, illetve az itthon élőknek eszébe se jusson a távozás?

Az 1956-os kivándorlóknak egy kisebb százalékában is megfogalmazódott a kérdés a rendszerváltást követően, hogy kint maradni vagy hazatérni, de az volt a tendencia, hogy szinte mindegyiküknek kialakult egzisztencia, család, baráti kör támasztotta alá a további külföldön maradást. Akiknek ezek a tényezők nem szerepeltek az élettörténetükben, vagy ezeket a tényezőkön felülkerekedett a honvágy, illetve hazaszeretet, hazajöttek.
A hazatértek egy része valóban új életet tudott kezdeni idősödő korára, más meghalni jött haza, megint más azért, hogy ismét rádöbbenjen, itt nincs maradása továbbra sem.
A kapitalizmus és a demokratikus államforma meghozta azt az előnyt, hogy a magyar lakosság szabaddá vált nem csak határon belül, hanem határon kívül is. Szabaddá váltak az utazások nyugatra, keletre, északra és délre, akár kontinenseken át is. Ennek a szabadságnak a szele megcsapta jó néhány magyar embernek az orrát és azt mondta, "na én akkor elindulok, megkeresem a helyemet a világban".
Így is történt, sok ezer magyar ment ki dolgozni, vagy kalandvágyból a szélrózsa minden irányába, akik köszönik szépen jól vannak és nem kívánnak hazatérni. Ők már a szabadság eszméje alatt döntöttek sorsukról. Pénzzel, hamis gazdasági mutatókkal, hazug ígéretekkel nem lehet hazacsábítani őket.
Aztán jött a nagy nyelvtanulási forradalom, amelyet a kormány most hekkel meg. Mindenki olyan nyelvet tanulhatott, amelyik szívéhez, vágyaihoz közelebb állt. Tudatosan tervezhette egy diák a külföldi karrierjét és meg is tette. Iskolát választott Németországban, Franciaországban, Angliában vagy az USA-ban és ott is maradt, mert vagy állást ajánlottak neki, vagy belebotlott egy egyetemi bulin a nagy "Ő"-be. Magyarországhoz már csak a szülei révén és egy-két barát lévén van közük ezeknek a "régi egyetemistáknak". Ők már globalizált gondolkodásúak. A haza számukra a Föld nevű bolygó, nincs indulatos álmagyarságtudat kazánjuk a szívükben, mint egyes "itthon ragadt, de kimenne, ha lenne annyi esze vagy mersze" magyarnak.
És vannak akik felismerték, hogy itthon nem terem babér nekik. Többet tudnak, többre vágynak vagy éppen csak jobbra, emberibbre. Mindegyikük értékes munkás, fizikai vagy szellemi, de alkotó ember, akik értéket állítanak elő, amelyből Magyarországon sajnos nincs sok, de még azokat is ellehetetleníti a kormány, akik képesek lennének erre.
És feltehetjük a kérdést, miként és miért akarja visszaterelni a külföldön élő és dolgozó magyarságot a Fidesz kormány, az MSZP és a Jobbik?
Ez egy választási ígéret, akiket meg tudnak fogni azzal, hogy nincs itthon az apukám, anyukám, vagy a gyerkőcöm, az unokám, de milyen jó is lenne, ha itthon lenne. Sok hozzátartozót meghat ez a kampány és egyfajta gesztusnak veszik a pártok részéről, hogy törekszik a család ismételt összekovácsolására.
Hát nem törekszik arra senki!
A Fidesz kormánynak kifejezetten örömforrás a külföldön dolgozó, élő magyar, hiszen a GDP majdnem 2%-át ők termelik meg Magyarországnak. Az általuk hazaküldött pénzt itthon költik el a családtagok, hozzátartozók, amelyből summás adó üti az állam markát. A kormány vigyorog és közben tapsol. Örül, ha minél többen mennek külföldre és utalják csak a magyar számlákra a kint megtakarított pénzeket a családtagoknak. Ez így szép és álomszerű számukra.
Az MSZP kampányt indított a Facebookon. Azokra a magyarokra apellál, akik szeretnék, ha hazahoznák a külföldön dolgozókat. Ezt a gazdaság élénkítésével tervezik, akárcsak a Jobbik, amelyiknek szintén szerves kampánytémája a hazaimportált magyarság.

Kérdésem? Eszébe jutott valamelyik pártnak, hogy megérdeklődje a külföldi magyaroktól, miért mentek ki, mi a céljuk, mikor jönnének haza? Nem és nem is akarják, mert ez az egész csak színjáték, színes kampány, hamis ígéret, érzelmi manipuláció!
Ha ebben a pillanatban megkérdezném tíz barátomat, hogy miért ment ki (amivel egyébiránt tökéletesen tisztában vagyok) és milyen esetben jönne haza, a következő válaszokat kapnám.
Miért mentél ki:
- Elegem van a sok balfaszból, ellenségeskedésből.
- Undorodtam a magyar közhangulattól.
- Rosszul éreztem magam otthon.
- Nem tudok ilyen korrupt országban élni.
- Mindig mindenki veszekszik, elégedetlenkedik.
- Mindegy hova, csak el Magyarországról.

Mint látjuk ezek az indokok nem kapcsolhatók a gazdaság élénkítéséhez, kvázi a pártoknak és a kormánynak halvány fogalma sincsen, mi okból távoznak a fiatalok, középkorúak. Természetesen van egy réteg, amelyik következetesen a munka miatt hagyja el az országot, de ők inkább ingázók. Akik tartósan külföldön élnek, azok többnyire nem kérnek Magyarország irányításának színvonalából, a lakosság mentalitásából, a hivatalok, egészségügy, hatóság ügyintézéseiből.
Ha azt mondanám mind a tíz barátomnak, hogy dupla vagy tripla annyi pénzt kapsz, mint amennyit eddig kerestél itthon, akkor sem lenne hajlandóságuk visszatérni, mert nem ez a legfőbb problémájuk. Mi több legtöbbjük itthon is jobban keresett az átlagnál.
Egyszerűen felvilágosult emberi lényekről van szó, akik mennek a élhetőbb, stresszmentesebb, családcentrikusabb, etikusabb élet felé.

És valljuk be ezek az ismérvek nem a Fidesz-KDNP kormány, de nem is a Baloldali Összefogás, pláne nem a Jobbik égisze alatt fognak bekövetkezni az országunkban, kiváltképp, ha eleve félrediagnosztizálják a külföldi magyarokat és rossz kezelésben gondolkoznak.

Élhető, fejlődő életminőséget alkotó Magyarországot csak és kizárólag olyan párt tud alkotni, amelynek hosszútávú célkitűzései vannak, az élhető és fenntartható Magyarország eszméjéhez hű és ezek a szavak nem üres kampánymondatok számára. Erre csakis olyan párt képes, amely nem az aktuális erővonalak irányába hajlik, csak azért, hogy némi dobott alamizsnán túléljen a parlamentben.

Az élhető Magyarországhoz koncepció kell, értelem, tudás, akarat és tudatosság.
Ez jelen pillanatban egyetlen pártban kristályosodott ki, amely a jövőt építi, nem a jelent éli fel.
Ez a párt az LMP.

Te is az LMP ideológiáját követed, amikor azt mondod, fenntartható Magyarországot szeretnél, korrupció nélkül.
Te is zöld ideológiát követsz, amikor a jövőt akarod felépíteni, nem a mai túlélési lehetőségeiden rágódsz.
Sőt, tovább megyek! Mindenki ökopolitikusnak születik, csak időközben eltéved, vagy rossz útra térítik.  

Kell, hogy annyi erő és hit legyen bennünk, hogy visszatérjünk igaz értékeinkhez!

Ha feltesszük magunkban a kérdést, hogy jutottunk el idáig, akkor a válaszom a következő:
"sok sikert mi ugy is teged szeretunk akarmi is lessz" (idézet Orbán Viktor Facebook oldalának egy hozzászólójától)

Mindent magunknak köszönhetünk... akármi is lesz...

2014. január 16., csütörtök

Atomtavarisok

A nagy vihart kirobbantó atomtavaris kapcsolat nem új keletű gondolat miniszterelnökeinktől. Lám, van amit Orbán Viktor is az MSZP-től csent el és amit most a FIDESZ-KDNP kormány büszkén konstatál, nevezetesen, hogy továbbvitte a szocialisták örökségét. ELŐRE! RENDÜLETLENÜL!

Talán még emlékszünk Bajnai Gordon exminiszterelnök vágyálmára, hogy fejleszteni kell a paksi nukleáris energia termelésünket és erre a legalkalmasabbnak az oroszok technológiáját találta.
Akkor Orbán Viktor és érdekbaráti köre erős ellenzéki vehemenciával tiltakozott a bővítés, kiváltképp az orosz érdekeltségű bővítés ellen.

Orbán elvtárs mondta:
"A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított hosszútávú szerződést köt Oroszországgal, a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét döntően meghatározó kérdésben, az energia kérdésében, úgy, hogy arról mi semmit nem tudunk." (Orbán Viktor)

Illés elvtárs mondta: 
"Az atomlobbi és más gazdasági körök pedig állami pénzből 1000-1500 milliárdért akarják meghosszabbítani a paksi atomerőmű élettartamát, annál is inkább, mert az ilyen adófizetői pénzből finanszírozott állami nagy beruházásból jó sokat lehet lopni. (...) A nukleáris energia kérdése szerintem annyira fontos, hogy a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbításáról feltétlenül népszavazást kellene tartani." (Illés Zoltán, 2008)

Lázár elvtárs mondta: 
"Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (...) Egy dolog soha nem jött keletről. A keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak." (Lázár János, 2010)

Sajnálatos módon a FIDESZ Magyar Kommunista Párt jobban teljesít kommunizmus tekintetében, mint az általa beidegződöttnek titulált MSZP, legalábbis atomenergia, puccs és orosz barátság terén.
 Orbán Viktor és a FIDESZ szemmel láthatóan és a tetteik alapján nem Európa felé veszi az irányt, amely szándékot a nemzet egységesen kinyilvánított az Európai Unióhoz történő csatlakozási népszavazás által, hanem egyre inkább megnyilvánul tetteiben és politikájában is az Eurázsiai Unió felé törekvés. Az Eurázsiai Uniót Oroszország próbálja felépíteni Putyinnal az élen.
Félreértés ne essék, nem Putyinnal van a baj, mert a világ legnagyobb államát erős és következetes kézzel kell irányítani ahhoz, hogy egyben maradjon és nyilvánvalóan az egykori világhatalom ismét fel szeretné építeni renoméját.
De álljon meg a menet! Orbán Viktor mindig annak az ölébe fogja hajtani a fejét, akit éppen erősebb lendületben talál? Mert akkor most azonnal el kell távolítani a politika színteréről.

Hogyan alázza meg a magyar nemzetet a jelenlegi miniszterelnökünk?
Titokban, de olyan titokban kötött megállapodást Putyinnal, hogy még teljes, saját aurája sem tudott róla.
Ez a demokrácia szégyene, meghazuttolása, a magyar nép elárulása.
Az atomenergia egész Magyarország stratégiai kérdése, amelyet minimum népszavazásra kellett volna bocsájtani.
A magyar embernek nincs joga beleszólnia hazája stratégiai kérdéseibe, amelyet gyerekei és unokái fognak élvezni vagy megszenvedni?
Hol az a híres nemzeti konzultáció, amely a "Hazugságok" című könyvének (el)borító lapja?

A jövőnk nem eladó, pláne a gyermekeink jövője nem, de Orbán Viktor a megkérdezésünk nélkül orosz rulettet játszik gyerekeink, unokáink jövőjével. Több mint 3000 milliárd forintot még a NAV - FIDESZ - stratégiai partner Bermuda-háromszög sem tud lenyelni és kiköpni.
Családonként közel 800 000 Ft-ba kerül az atomprogram, már ha minden család be tudja fizetni. Ha a szegénységben, munka nélkül élő vagy feketén dolgozó családokat kivesszük a pakliból, akkor ez az összeg már könnyen felcsúszik 1 000 000 Ft fölé.

Ne legyen kétségünk afelől sem, hogy az atomenergia nem biztonságos ember és környezetére! Csernobil és Fukusima után a világ szakított az atomenergia túlsúlyával és gyökeresen a megújuló energia koncepciók felé fordultak, amelyek már sokkal hatékonyabbak, mint akár tíz évvel ezelőtt is. Komplex megújuló energia stratégiával egy államnak ma már elektromos áram többletet lehet képeznie.

Legfőképpen az aggasztó, hogy egykor Orbán élharcosa volt az oroszok kivonulásának. Most pedig élharcosa az oroszok bevonulásának. Elseggrepacsiza Magyarországot.
Én nem vagyok oroszgyűlölő, szeretem Oroszországot, de felelőtlenül nem állíthatja senki a magyar népet meztelenül a kalasnyikovok kereszttüzébe.
Az orbáni gusztustalansági verseny pedig azzal folytatódik, hogy a "Magyar Csapat" nevű rezsicsökkentést támogató klubot pontosan az atomprogram fejlesztése miatt hozta létre. Ezzel próbál érvényt szerezni a "Védjük meg a rezsicsökkentést!" felszólításnak. az ő olvasatában a rezsicsökkentés egyenlő az atomprogrammal és aki támogatja a rezsicsökkentést (pedig annak csak egyetlen eleme az elektromos áram), az valójában atomkoalícióba lép Orbánnal.
A rezsicsökkentés nem az egy háztartásnak, hogy fizess kevesebbet, de még mindig többet, mint amennyit fogyasztasz! A rezsit ösztönzéssel lehet csökkenteni, mégpedig azzal az egyszerű alapgondolattal, hogy annyit fizess, amennyit fogyasztottál. Ez az, amiért gyalogként képes vagyok nekimenni a bástyának.  

A kommunizmus Magyarországon ma erősebb, mint az elmúlt huszonnégy évben bármikor. A magyar nemzet szeretné végre maga mögött tudni a vörös-szürke kommunizmust és a KISZ csecsein nevelkedett politikusokat. 
Ez csakis egyféleképpen valósítható meg, a választásokon való aktív részvétellel. A részvétellel megújítani a politikát, megújítani a politikusokat, lehetőséget biztosítva egy olyan politikai erőnek, amely zöld erővel, magyarságtudattal hazája és nemzete érekeit képviseli külföldön és belföldön egyaránt.
Ez csakis egy merőben más politikával érhető el!
Tiszta Magyarországot!
Lehet Más a Politika itthon is!
 

2014. január 15., szerda

Ami nem tép szét, az erősebbé tesz.

"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." Szeretjük idézni ezt a Friedrich Nietzsche gondolatot, igaz? Én is szeretem, mert kiváló jellemfejlődést kifejező gondolat, viszont nincs benne kontroll, hiányzik az irányítás. Könnyen elveszik, vagy megveszik az alany azoktól az erőszakos dolgoktól, ami még éppen hogy nem öli meg. Hányszor rúgtak belénk az elmúlt huszonnégy évben jobb és bal lábbal felváltva? Hányszor haraptak meg néha tűhegyes agyarakkal, máskor kopottas őrlőfogakkal, hogy ne feledjük és tudjuk, hol a helyünk a társadalomban? Hányszor vették el tőlünk munkánkat, földünket, fizetésünket? Sokszor. Többször, mint amennyiszer szabad lett volna, de mi csak erősödtünk és erősödtünk. De mit kezdjünk az erőnkkel?

Vannak köztünk olyanok, akik a megerősödésért élnek, akiknek azt jelenti az ÉLET szó, hogy legyünk erősek és még erősebbek? Lehet, hogy vannak, de az ő erejük még sincs akkora, hogy saját magukért kiálljanak, hát még másokért!
Sokszor éri az a kritika az LMP-t, hogy "nem elég erős" vagy "nem eléggé hangos".
Kérdezem, az erő a hangerőt jelenti a mai magyar politikai életben? Vagy azt jelenti az erő, hogy ki tud válogatott sértéseket és mocskokat belemondani a médiába? Ad abszurdum, ki hazudik többet önmagáról és a politikai ellenfeleiről? EZ AZ ERŐ???
Egyáltalán nem! Az erő mindig az ideológiában, a szisztematikus és következetes cselekedetekben, a pozitív tudatosságban, az erkölcsben és az emberi magatartásban keresendő. És ott is találjuk meg.
Én ezt tartom igazi erőnek, annak ellenére, hogy az erő fogalmát fizikailag is ismerem és talán magaménak is vallom.
De nem attól leszek erős, hogy politikai ellenfeleimet kihívom egy ökölvívó mérkőzésre és mindegyiknek orrát töröm, hanem a fent felsoroltaktól. Attól, hogy szilárdan hiszek és cselekszem valamiért, ami én is és ti is vagytok egyszerre. Ez az országunk és nemzetünk.
Egyetlen dolog maradt nekünk az évek során, a hit, amely reménnyel van átitatva. A reményre nagyon kell vigyáznunk, el ne párologjon, mert akkor mindennek vége. És a hitre is, hogy meg ne kopjon, mert akkor is vége mindennek.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék úgy elszámolni a halálos ágyamon, hogy megtehettem volna, de nem tettem meg. Megtehettem volna, hogy változtatok azon, hogy gyerekeink, unokáink ne meneküljenek el az országból, megtehettem volna, hogy ne atomhulladék temető legyen az országból, megtehettem volna, hogy mindenki tudásának és szorgalmának megfelelően boldogulhasson itthon, megtehettem volna, hogy a falusi családok önellátók lehessenek élelmiszerből és elektromos áramból, de nem tettem. Nem tettem, mert azt gondoltam, úgy is megoldódik ez valahogy. 
Megmondom őszintén, én nem tudnék a gyerekeim, unokáim szemébe nézni ezzel a tudattal, akik könnyes szemmel kérik számon rajtam, hogy hol voltam én akkor, amikor meg volt a lehetőségem változtatni ezeken.
Nem akarok olyan országban élni, ahol családtagok, egykori barátok, ismerősök egymás szemében az ellenséget látják, félnek egymástól és gyanakodva tekintenek egymás szemébe. Ha egyáltalán egymás szemébe mernek nézni.
Olyan országba sem szeretnék élni, ahol a pár hónapos csecsemők sorra halnak erőszakos cselekmények hatására, csak azért, mert felsírnak éjszaka. Olyan országban sem akarok élni, ahol tizenévesek ezrei hajtanak végre öngyilkosságot, mert nem kapnak segítséget sem a szülőktől, sem a tanáraiktól, sem a kormánytól lelki gondjaikra. Olyan országban sem kívánok élni, ahol huszonévesen nyugtatókon élnek és konzekvensen kijelentik, ebbe a világba, ebbe az országba nem akarnak gyereket szülni.
Egykor a mosoly országa voltunk, most pedig az elveszett mosoly országa vagyunk.
Hiszem, hogy az igaz magyar ember nem mohó!
Elég nekünk, hogy tisztességben, békében és szeretetben éljünk egymással a saját földünkön, amely mindent megad nekünk a gazdag terményektől a villamosenergiáig. Elég nekünk, ha a megélhetésen kívül pár csepp kultúrában megfürödhetünk, évente egy-két külföldi helyre elutazhatunk világot látni és az is elég, ha van alattunk egy olyan autó, amelyik kiszolgál minket hosszú éveken át.
Nem kell nekünk háromévente új autó, nem kellenek nekünk százmilliók, mert azoktól csak elfelejtjük kik vagyunk.
A magyar embernek jövő kell! Jövő, amelyet jelenleg nem látunk az elmúlt és jelenlegi államhatalmak átkozott tevékenységei miatt.
Eddig minden kormány elbukott és a bukottakat élesztettük újra 2010-ben is. A bukottaknak nincs jövője!
Új Magyarországot csak új ideológiával lehet építeni, új szereplőkkel, kemény és következetes munkával.
Átlátható, fenntartható, tiszta Magyarországot szeretnék, amit mindig is megérdemelt ez az ország és a benne élő csodálatos nemzet.
Magyarország többet érdemel!

2014. január 14., kedd

Korosodó vagányok

A mi generációnk felnőtté vált. Nem csupán biológiai értelemben, hanem szellemi, ideológiai és erkölcsi értelemben is. Szüleink és talán mi sem hittük, hogy egyszer felnövünk. Felnövünk azokhoz a feladatokhoz, amelyeket egykoron nagyapáink, apáink és anyáink végeztek mára már megroskadt vállukkal, de egyenes gerincükkel. Olyan örökséget hagytak ránk, minden bizalmukat belénk vetve, amelyet minimum meg kell őriznünk, de inkább továbbfejlesztenünk és továbbörökítenünk, mert életük munkája van ebben az országban. 

Egykoron fából készített íjjakkal rohangáltunk, elhagyott galambtollal a hajunkban és sosem gondoltuk, hogy ez másként is lehet majd. Nem azért, mert biztosnak tűnt a rendszer, amiben felnőttünk, hanem mert egyáltalán nem érdekelt minket a kisbetűs politika. Olyannyira kisbetűs volt, hogy nem is láttuk. 
Aztán már tudtuk, hogy létezik, ha máshonnan nem, legalább Hofi Géza zsenialitásából, de akkor is csak annyit akartunk tudni belőle, amennyi a poén megértéséhez szükséges. 
Azután jött a sport és munka időszaka, amely karriert villantott a szemünk előtt. Egyéni célkitűzéseink, a "sose fogunk meghalni" ideológiánk, a mindennapos élményeink kirekesztették a politikát a túl fontos életünkből, pedig már ismertük a szereplőket és véleményünk is volt róluk. 
Majd kinek mi jutott, család és tisztes munka, vagy az élet köszörűköve, egyre-másra éreztük, hogy nem jó ez így. Egykor büszke és erős nép voltunk, amely vérre ment a törökkel, az osztrákkal és megannyi nemzettel az országért, a magyarságért, most pedig Európa megtűrt nemzete lettünk, amely beleszorult a Kárpátok és Alpok övezte medencébe. Lábtörlők lettünk és ezt érzékeltették is velünk. Tudtuk, hogy valami nagyon elromlott. 
Voltak lehetőségeink, hogy kitörjünk ebből a mételyből, de a kormányoknak mindennél előrébb valónak számított a hatalom kézben tartása és a saját zsebük kibélelése. Talán a rendszerváltást követően csillant meg egy fénysugár, amikor a rendszerváltó országok legjobb teljesítményét nyújtottuk és reményteljesen közeledtünk Európához. 
Aztán snitt, és elindultunk a Kárpátokból lefelé, de nagyon gyorsan. Most pedig már ott tartunk, hogy a Keleti-Kárpátokból egészen Oroszország és Azerbajdzsán kegyeiig visz a lejtő. Ha eddig voltak gondolataink, képzeteink arról, mit jelent a jobboldali és baloldali politika, azt összegyűrve dobhatjuk a papírkosárba. Ugyanis ma Magyarországon nincs jobboldali és/vagy baloldali politika. Országbitorló és országmentő politika van, semmi más. 
Mostanra értettem meg, hogy minden politika. Politika az, hogy mit esznek gyerekeink az óvodában, mit tanulnak az iskolában, mennyi pénzt keresünk a munkahelyen, hol élünk és hogyan temetkezünk. Egyszóval a politika, amelyből annyira ki akartunk maradni és ki is maradtunk életünk túlnyomó részében, akkor valójában az életünk szabályozásáról és lehetőségeink alapjairól mondtunk le mások javára. Néhány politikus javára. Hitem szerint minden magyar állampolgárnak, aki választásra jogosult, foglalkoznia kell a politikával, mert ez az életünk koordinációs rendszere. Meghatározza a kereteket, amelyek között mozoghatunk, sőt meghatározza az utunkat és az apró élethelyzeteinket is. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy más választópolgárok döntsék el helyettünk, mit fog enni a gyerekünk és tudnak-e majd színvonalas iskolai tanulmányokat folytatni, amely által értékes munkát tudnak vállalni és nem egy tál ételért állnak sorba három órán keresztül a hidegben. És gondoljunk magunkra is, de csak éppen annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy ne sírógörcs keringessen, ne nyugtatókon éljünk és ne a késvágta sebhelyek emlékét őrizgessük. Nem tudom, mi a jó gondolkodás, ha gyerekeinket arra biztatjuk, hogy tanuljon nyelveket és menjen külföldre dolgozni, vagy az, ha tudatunkra ébredünk és aktívan kivesszük a részünket abból, ami eleve a mi dolgunk, a döntésről, a választásról. 
Dönthetünk arról, hogy itthon maradjanak a gyerekeink és jó életminőségben éljenek velünk együtt, arról is dönthetünk, hogy erős rendvédelem legyen az országban, vagy éppen megvédhetjük ifjúságunkat az egyre több öngyilkosságtól, pszichés zavaroktól. De döntenünk kell arról is, hogy atomszennyezett ország legyünk vagy megtermeljük magunknak a megújuló energiát. A döntésünk nem négy évre szól, hanem örök. A tiszta Magyarország eszméje szó szerint és átvitt értelemben is célunk kell, hogy legyen. Nem élhetünk tovább mocsokban és szemétben, mert a magyar ember nem patkány! 
Úgy döntöttem, ami erőm, képességem és tudásom van, azt beleteszem az ország újjáépítésébe. Nem csak magamért, a családomért, barátaimért, ismerőseimért, hanem minden honfitársamért. Még akkor is, ha ők erről másképp gondolkoznak. Az ökoploitikát, igazságosságot és tiszta Magyarországot látom az egyetlen kiútnak, az elmúlt negyed évszázad szereplői nélkül. 
Négy éve azt mondták nekünk, "itt az idő". De nem történt semmi jó, csak a pusztulás. Lejárt az idő! Nincs több időm várni ölbe tett kézzel, hátha történik valami jó is. A szüleink megöregedtek e negyed század alatt, mi pedig érezzük, hogy nincs még 25 évünk játszadozni. Ugye érezzük?! 
Ha nem változtatunk, reménnyel teli, de csalódott életre emlékezhetünk a nyugdíjas otthonban. Megkönnyezhetjük, hogy volt lehetőségünk változtatni a helyzeten, de nem tettük, mert azt gondoltuk, ezen úgysem lehet változtatni. 
De lehet! 
Mert Lehet Más a Politika!