2014. január 30., csütörtök

Elmenni, itt maradni vagy visszajönni?

Nagyjából huszonöt éve aktuális a téma, amely a politikai, gazdasági, erkölcsi alapon külföldre vándorolt honfitársaink, illetve az itthon élő magyarokban vissza-visszatérően megfogalmazódik: elmenni, itt maradni vagy visszajönni?
Milyen lehetőséget kínál a Fidesz kormány, a Jobbik és MSZP?
És mi kellene ahhoz, hogy egy külföldön élő magyar valóban megfontolja a hazatérést, illetve az itthon élőknek eszébe se jusson a távozás?

Az 1956-os kivándorlóknak egy kisebb százalékában is megfogalmazódott a kérdés a rendszerváltást követően, hogy kint maradni vagy hazatérni, de az volt a tendencia, hogy szinte mindegyiküknek kialakult egzisztencia, család, baráti kör támasztotta alá a további külföldön maradást. Akiknek ezek a tényezők nem szerepeltek az élettörténetükben, vagy ezeket a tényezőkön felülkerekedett a honvágy, illetve hazaszeretet, hazajöttek.
A hazatértek egy része valóban új életet tudott kezdeni idősödő korára, más meghalni jött haza, megint más azért, hogy ismét rádöbbenjen, itt nincs maradása továbbra sem.
A kapitalizmus és a demokratikus államforma meghozta azt az előnyt, hogy a magyar lakosság szabaddá vált nem csak határon belül, hanem határon kívül is. Szabaddá váltak az utazások nyugatra, keletre, északra és délre, akár kontinenseken át is. Ennek a szabadságnak a szele megcsapta jó néhány magyar embernek az orrát és azt mondta, "na én akkor elindulok, megkeresem a helyemet a világban".
Így is történt, sok ezer magyar ment ki dolgozni, vagy kalandvágyból a szélrózsa minden irányába, akik köszönik szépen jól vannak és nem kívánnak hazatérni. Ők már a szabadság eszméje alatt döntöttek sorsukról. Pénzzel, hamis gazdasági mutatókkal, hazug ígéretekkel nem lehet hazacsábítani őket.
Aztán jött a nagy nyelvtanulási forradalom, amelyet a kormány most hekkel meg. Mindenki olyan nyelvet tanulhatott, amelyik szívéhez, vágyaihoz közelebb állt. Tudatosan tervezhette egy diák a külföldi karrierjét és meg is tette. Iskolát választott Németországban, Franciaországban, Angliában vagy az USA-ban és ott is maradt, mert vagy állást ajánlottak neki, vagy belebotlott egy egyetemi bulin a nagy "Ő"-be. Magyarországhoz már csak a szülei révén és egy-két barát lévén van közük ezeknek a "régi egyetemistáknak". Ők már globalizált gondolkodásúak. A haza számukra a Föld nevű bolygó, nincs indulatos álmagyarságtudat kazánjuk a szívükben, mint egyes "itthon ragadt, de kimenne, ha lenne annyi esze vagy mersze" magyarnak.
És vannak akik felismerték, hogy itthon nem terem babér nekik. Többet tudnak, többre vágynak vagy éppen csak jobbra, emberibbre. Mindegyikük értékes munkás, fizikai vagy szellemi, de alkotó ember, akik értéket állítanak elő, amelyből Magyarországon sajnos nincs sok, de még azokat is ellehetetleníti a kormány, akik képesek lennének erre.
És feltehetjük a kérdést, miként és miért akarja visszaterelni a külföldön élő és dolgozó magyarságot a Fidesz kormány, az MSZP és a Jobbik?
Ez egy választási ígéret, akiket meg tudnak fogni azzal, hogy nincs itthon az apukám, anyukám, vagy a gyerkőcöm, az unokám, de milyen jó is lenne, ha itthon lenne. Sok hozzátartozót meghat ez a kampány és egyfajta gesztusnak veszik a pártok részéről, hogy törekszik a család ismételt összekovácsolására.
Hát nem törekszik arra senki!
A Fidesz kormánynak kifejezetten örömforrás a külföldön dolgozó, élő magyar, hiszen a GDP majdnem 2%-át ők termelik meg Magyarországnak. Az általuk hazaküldött pénzt itthon költik el a családtagok, hozzátartozók, amelyből summás adó üti az állam markát. A kormány vigyorog és közben tapsol. Örül, ha minél többen mennek külföldre és utalják csak a magyar számlákra a kint megtakarított pénzeket a családtagoknak. Ez így szép és álomszerű számukra.
Az MSZP kampányt indított a Facebookon. Azokra a magyarokra apellál, akik szeretnék, ha hazahoznák a külföldön dolgozókat. Ezt a gazdaság élénkítésével tervezik, akárcsak a Jobbik, amelyiknek szintén szerves kampánytémája a hazaimportált magyarság.

Kérdésem? Eszébe jutott valamelyik pártnak, hogy megérdeklődje a külföldi magyaroktól, miért mentek ki, mi a céljuk, mikor jönnének haza? Nem és nem is akarják, mert ez az egész csak színjáték, színes kampány, hamis ígéret, érzelmi manipuláció!
Ha ebben a pillanatban megkérdezném tíz barátomat, hogy miért ment ki (amivel egyébiránt tökéletesen tisztában vagyok) és milyen esetben jönne haza, a következő válaszokat kapnám.
Miért mentél ki:
- Elegem van a sok balfaszból, ellenségeskedésből.
- Undorodtam a magyar közhangulattól.
- Rosszul éreztem magam otthon.
- Nem tudok ilyen korrupt országban élni.
- Mindig mindenki veszekszik, elégedetlenkedik.
- Mindegy hova, csak el Magyarországról.

Mint látjuk ezek az indokok nem kapcsolhatók a gazdaság élénkítéséhez, kvázi a pártoknak és a kormánynak halvány fogalma sincsen, mi okból távoznak a fiatalok, középkorúak. Természetesen van egy réteg, amelyik következetesen a munka miatt hagyja el az országot, de ők inkább ingázók. Akik tartósan külföldön élnek, azok többnyire nem kérnek Magyarország irányításának színvonalából, a lakosság mentalitásából, a hivatalok, egészségügy, hatóság ügyintézéseiből.
Ha azt mondanám mind a tíz barátomnak, hogy dupla vagy tripla annyi pénzt kapsz, mint amennyit eddig kerestél itthon, akkor sem lenne hajlandóságuk visszatérni, mert nem ez a legfőbb problémájuk. Mi több legtöbbjük itthon is jobban keresett az átlagnál.
Egyszerűen felvilágosult emberi lényekről van szó, akik mennek a élhetőbb, stresszmentesebb, családcentrikusabb, etikusabb élet felé.

És valljuk be ezek az ismérvek nem a Fidesz-KDNP kormány, de nem is a Baloldali Összefogás, pláne nem a Jobbik égisze alatt fognak bekövetkezni az országunkban, kiváltképp, ha eleve félrediagnosztizálják a külföldi magyarokat és rossz kezelésben gondolkoznak.

Élhető, fejlődő életminőséget alkotó Magyarországot csak és kizárólag olyan párt tud alkotni, amelynek hosszútávú célkitűzései vannak, az élhető és fenntartható Magyarország eszméjéhez hű és ezek a szavak nem üres kampánymondatok számára. Erre csakis olyan párt képes, amely nem az aktuális erővonalak irányába hajlik, csak azért, hogy némi dobott alamizsnán túléljen a parlamentben.

Az élhető Magyarországhoz koncepció kell, értelem, tudás, akarat és tudatosság.
Ez jelen pillanatban egyetlen pártban kristályosodott ki, amely a jövőt építi, nem a jelent éli fel.
Ez a párt az LMP.

Te is az LMP ideológiáját követed, amikor azt mondod, fenntartható Magyarországot szeretnél, korrupció nélkül.
Te is zöld ideológiát követsz, amikor a jövőt akarod felépíteni, nem a mai túlélési lehetőségeiden rágódsz.
Sőt, tovább megyek! Mindenki ökopolitikusnak születik, csak időközben eltéved, vagy rossz útra térítik.  

Kell, hogy annyi erő és hit legyen bennünk, hogy visszatérjünk igaz értékeinkhez!

Ha feltesszük magunkban a kérdést, hogy jutottunk el idáig, akkor a válaszom a következő:
"sok sikert mi ugy is teged szeretunk akarmi is lessz" (idézet Orbán Viktor Facebook oldalának egy hozzászólójától)

Mindent magunknak köszönhetünk... akármi is lesz...

2014. január 16., csütörtök

Atomtavarisok

A nagy vihart kirobbantó atomtavaris kapcsolat nem új keletű gondolat miniszterelnökeinktől. Lám, van amit Orbán Viktor is az MSZP-től csent el és amit most a FIDESZ-KDNP kormány büszkén konstatál, nevezetesen, hogy továbbvitte a szocialisták örökségét. ELŐRE! RENDÜLETLENÜL!

Talán még emlékszünk Bajnai Gordon exminiszterelnök vágyálmára, hogy fejleszteni kell a paksi nukleáris energia termelésünket és erre a legalkalmasabbnak az oroszok technológiáját találta.
Akkor Orbán Viktor és érdekbaráti köre erős ellenzéki vehemenciával tiltakozott a bővítés, kiváltképp az orosz érdekeltségű bővítés ellen.

Orbán elvtárs mondta:
"A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított hosszútávú szerződést köt Oroszországgal, a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét döntően meghatározó kérdésben, az energia kérdésében, úgy, hogy arról mi semmit nem tudunk." (Orbán Viktor)

Illés elvtárs mondta: 
"Az atomlobbi és más gazdasági körök pedig állami pénzből 1000-1500 milliárdért akarják meghosszabbítani a paksi atomerőmű élettartamát, annál is inkább, mert az ilyen adófizetői pénzből finanszírozott állami nagy beruházásból jó sokat lehet lopni. (...) A nukleáris energia kérdése szerintem annyira fontos, hogy a paksi atomerőmű élettartam-hosszabbításáról feltétlenül népszavazást kellene tartani." (Illés Zoltán, 2008)

Lázár elvtárs mondta: 
"Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (...) Egy dolog soha nem jött keletről. A keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak." (Lázár János, 2010)

Sajnálatos módon a FIDESZ Magyar Kommunista Párt jobban teljesít kommunizmus tekintetében, mint az általa beidegződöttnek titulált MSZP, legalábbis atomenergia, puccs és orosz barátság terén.
 Orbán Viktor és a FIDESZ szemmel láthatóan és a tetteik alapján nem Európa felé veszi az irányt, amely szándékot a nemzet egységesen kinyilvánított az Európai Unióhoz történő csatlakozási népszavazás által, hanem egyre inkább megnyilvánul tetteiben és politikájában is az Eurázsiai Unió felé törekvés. Az Eurázsiai Uniót Oroszország próbálja felépíteni Putyinnal az élen.
Félreértés ne essék, nem Putyinnal van a baj, mert a világ legnagyobb államát erős és következetes kézzel kell irányítani ahhoz, hogy egyben maradjon és nyilvánvalóan az egykori világhatalom ismét fel szeretné építeni renoméját.
De álljon meg a menet! Orbán Viktor mindig annak az ölébe fogja hajtani a fejét, akit éppen erősebb lendületben talál? Mert akkor most azonnal el kell távolítani a politika színteréről.

Hogyan alázza meg a magyar nemzetet a jelenlegi miniszterelnökünk?
Titokban, de olyan titokban kötött megállapodást Putyinnal, hogy még teljes, saját aurája sem tudott róla.
Ez a demokrácia szégyene, meghazuttolása, a magyar nép elárulása.
Az atomenergia egész Magyarország stratégiai kérdése, amelyet minimum népszavazásra kellett volna bocsájtani.
A magyar embernek nincs joga beleszólnia hazája stratégiai kérdéseibe, amelyet gyerekei és unokái fognak élvezni vagy megszenvedni?
Hol az a híres nemzeti konzultáció, amely a "Hazugságok" című könyvének (el)borító lapja?

A jövőnk nem eladó, pláne a gyermekeink jövője nem, de Orbán Viktor a megkérdezésünk nélkül orosz rulettet játszik gyerekeink, unokáink jövőjével. Több mint 3000 milliárd forintot még a NAV - FIDESZ - stratégiai partner Bermuda-háromszög sem tud lenyelni és kiköpni.
Családonként közel 800 000 Ft-ba kerül az atomprogram, már ha minden család be tudja fizetni. Ha a szegénységben, munka nélkül élő vagy feketén dolgozó családokat kivesszük a pakliból, akkor ez az összeg már könnyen felcsúszik 1 000 000 Ft fölé.

Ne legyen kétségünk afelől sem, hogy az atomenergia nem biztonságos ember és környezetére! Csernobil és Fukusima után a világ szakított az atomenergia túlsúlyával és gyökeresen a megújuló energia koncepciók felé fordultak, amelyek már sokkal hatékonyabbak, mint akár tíz évvel ezelőtt is. Komplex megújuló energia stratégiával egy államnak ma már elektromos áram többletet lehet képeznie.

Legfőképpen az aggasztó, hogy egykor Orbán élharcosa volt az oroszok kivonulásának. Most pedig élharcosa az oroszok bevonulásának. Elseggrepacsiza Magyarországot.
Én nem vagyok oroszgyűlölő, szeretem Oroszországot, de felelőtlenül nem állíthatja senki a magyar népet meztelenül a kalasnyikovok kereszttüzébe.
Az orbáni gusztustalansági verseny pedig azzal folytatódik, hogy a "Magyar Csapat" nevű rezsicsökkentést támogató klubot pontosan az atomprogram fejlesztése miatt hozta létre. Ezzel próbál érvényt szerezni a "Védjük meg a rezsicsökkentést!" felszólításnak. az ő olvasatában a rezsicsökkentés egyenlő az atomprogrammal és aki támogatja a rezsicsökkentést (pedig annak csak egyetlen eleme az elektromos áram), az valójában atomkoalícióba lép Orbánnal.
A rezsicsökkentés nem az egy háztartásnak, hogy fizess kevesebbet, de még mindig többet, mint amennyit fogyasztasz! A rezsit ösztönzéssel lehet csökkenteni, mégpedig azzal az egyszerű alapgondolattal, hogy annyit fizess, amennyit fogyasztottál. Ez az, amiért gyalogként képes vagyok nekimenni a bástyának.  

A kommunizmus Magyarországon ma erősebb, mint az elmúlt huszonnégy évben bármikor. A magyar nemzet szeretné végre maga mögött tudni a vörös-szürke kommunizmust és a KISZ csecsein nevelkedett politikusokat. 
Ez csakis egyféleképpen valósítható meg, a választásokon való aktív részvétellel. A részvétellel megújítani a politikát, megújítani a politikusokat, lehetőséget biztosítva egy olyan politikai erőnek, amely zöld erővel, magyarságtudattal hazája és nemzete érekeit képviseli külföldön és belföldön egyaránt.
Ez csakis egy merőben más politikával érhető el!
Tiszta Magyarországot!
Lehet Más a Politika itthon is!
 

2014. január 15., szerda

Ami nem tép szét, az erősebbé tesz.

"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." Szeretjük idézni ezt a Friedrich Nietzsche gondolatot, igaz? Én is szeretem, mert kiváló jellemfejlődést kifejező gondolat, viszont nincs benne kontroll, hiányzik az irányítás. Könnyen elveszik, vagy megveszik az alany azoktól az erőszakos dolgoktól, ami még éppen hogy nem öli meg. Hányszor rúgtak belénk az elmúlt huszonnégy évben jobb és bal lábbal felváltva? Hányszor haraptak meg néha tűhegyes agyarakkal, máskor kopottas őrlőfogakkal, hogy ne feledjük és tudjuk, hol a helyünk a társadalomban? Hányszor vették el tőlünk munkánkat, földünket, fizetésünket? Sokszor. Többször, mint amennyiszer szabad lett volna, de mi csak erősödtünk és erősödtünk. De mit kezdjünk az erőnkkel?

Vannak köztünk olyanok, akik a megerősödésért élnek, akiknek azt jelenti az ÉLET szó, hogy legyünk erősek és még erősebbek? Lehet, hogy vannak, de az ő erejük még sincs akkora, hogy saját magukért kiálljanak, hát még másokért!
Sokszor éri az a kritika az LMP-t, hogy "nem elég erős" vagy "nem eléggé hangos".
Kérdezem, az erő a hangerőt jelenti a mai magyar politikai életben? Vagy azt jelenti az erő, hogy ki tud válogatott sértéseket és mocskokat belemondani a médiába? Ad abszurdum, ki hazudik többet önmagáról és a politikai ellenfeleiről? EZ AZ ERŐ???
Egyáltalán nem! Az erő mindig az ideológiában, a szisztematikus és következetes cselekedetekben, a pozitív tudatosságban, az erkölcsben és az emberi magatartásban keresendő. És ott is találjuk meg.
Én ezt tartom igazi erőnek, annak ellenére, hogy az erő fogalmát fizikailag is ismerem és talán magaménak is vallom.
De nem attól leszek erős, hogy politikai ellenfeleimet kihívom egy ökölvívó mérkőzésre és mindegyiknek orrát töröm, hanem a fent felsoroltaktól. Attól, hogy szilárdan hiszek és cselekszem valamiért, ami én is és ti is vagytok egyszerre. Ez az országunk és nemzetünk.
Egyetlen dolog maradt nekünk az évek során, a hit, amely reménnyel van átitatva. A reményre nagyon kell vigyáznunk, el ne párologjon, mert akkor mindennek vége. És a hitre is, hogy meg ne kopjon, mert akkor is vége mindennek.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék úgy elszámolni a halálos ágyamon, hogy megtehettem volna, de nem tettem meg. Megtehettem volna, hogy változtatok azon, hogy gyerekeink, unokáink ne meneküljenek el az országból, megtehettem volna, hogy ne atomhulladék temető legyen az országból, megtehettem volna, hogy mindenki tudásának és szorgalmának megfelelően boldogulhasson itthon, megtehettem volna, hogy a falusi családok önellátók lehessenek élelmiszerből és elektromos áramból, de nem tettem. Nem tettem, mert azt gondoltam, úgy is megoldódik ez valahogy. 
Megmondom őszintén, én nem tudnék a gyerekeim, unokáim szemébe nézni ezzel a tudattal, akik könnyes szemmel kérik számon rajtam, hogy hol voltam én akkor, amikor meg volt a lehetőségem változtatni ezeken.
Nem akarok olyan országban élni, ahol családtagok, egykori barátok, ismerősök egymás szemében az ellenséget látják, félnek egymástól és gyanakodva tekintenek egymás szemébe. Ha egyáltalán egymás szemébe mernek nézni.
Olyan országba sem szeretnék élni, ahol a pár hónapos csecsemők sorra halnak erőszakos cselekmények hatására, csak azért, mert felsírnak éjszaka. Olyan országban sem akarok élni, ahol tizenévesek ezrei hajtanak végre öngyilkosságot, mert nem kapnak segítséget sem a szülőktől, sem a tanáraiktól, sem a kormánytól lelki gondjaikra. Olyan országban sem kívánok élni, ahol huszonévesen nyugtatókon élnek és konzekvensen kijelentik, ebbe a világba, ebbe az országba nem akarnak gyereket szülni.
Egykor a mosoly országa voltunk, most pedig az elveszett mosoly országa vagyunk.
Hiszem, hogy az igaz magyar ember nem mohó!
Elég nekünk, hogy tisztességben, békében és szeretetben éljünk egymással a saját földünkön, amely mindent megad nekünk a gazdag terményektől a villamosenergiáig. Elég nekünk, ha a megélhetésen kívül pár csepp kultúrában megfürödhetünk, évente egy-két külföldi helyre elutazhatunk világot látni és az is elég, ha van alattunk egy olyan autó, amelyik kiszolgál minket hosszú éveken át.
Nem kell nekünk háromévente új autó, nem kellenek nekünk százmilliók, mert azoktól csak elfelejtjük kik vagyunk.
A magyar embernek jövő kell! Jövő, amelyet jelenleg nem látunk az elmúlt és jelenlegi államhatalmak átkozott tevékenységei miatt.
Eddig minden kormány elbukott és a bukottakat élesztettük újra 2010-ben is. A bukottaknak nincs jövője!
Új Magyarországot csak új ideológiával lehet építeni, új szereplőkkel, kemény és következetes munkával.
Átlátható, fenntartható, tiszta Magyarországot szeretnék, amit mindig is megérdemelt ez az ország és a benne élő csodálatos nemzet.
Magyarország többet érdemel!

2014. január 14., kedd

Korosodó vagányok

A mi generációnk felnőtté vált. Nem csupán biológiai értelemben, hanem szellemi, ideológiai és erkölcsi értelemben is. Szüleink és talán mi sem hittük, hogy egyszer felnövünk. Felnövünk azokhoz a feladatokhoz, amelyeket egykoron nagyapáink, apáink és anyáink végeztek mára már megroskadt vállukkal, de egyenes gerincükkel. Olyan örökséget hagytak ránk, minden bizalmukat belénk vetve, amelyet minimum meg kell őriznünk, de inkább továbbfejlesztenünk és továbbörökítenünk, mert életük munkája van ebben az országban. 

Egykoron fából készített íjjakkal rohangáltunk, elhagyott galambtollal a hajunkban és sosem gondoltuk, hogy ez másként is lehet majd. Nem azért, mert biztosnak tűnt a rendszer, amiben felnőttünk, hanem mert egyáltalán nem érdekelt minket a kisbetűs politika. Olyannyira kisbetűs volt, hogy nem is láttuk. 
Aztán már tudtuk, hogy létezik, ha máshonnan nem, legalább Hofi Géza zsenialitásából, de akkor is csak annyit akartunk tudni belőle, amennyi a poén megértéséhez szükséges. 
Azután jött a sport és munka időszaka, amely karriert villantott a szemünk előtt. Egyéni célkitűzéseink, a "sose fogunk meghalni" ideológiánk, a mindennapos élményeink kirekesztették a politikát a túl fontos életünkből, pedig már ismertük a szereplőket és véleményünk is volt róluk. 
Majd kinek mi jutott, család és tisztes munka, vagy az élet köszörűköve, egyre-másra éreztük, hogy nem jó ez így. Egykor büszke és erős nép voltunk, amely vérre ment a törökkel, az osztrákkal és megannyi nemzettel az országért, a magyarságért, most pedig Európa megtűrt nemzete lettünk, amely beleszorult a Kárpátok és Alpok övezte medencébe. Lábtörlők lettünk és ezt érzékeltették is velünk. Tudtuk, hogy valami nagyon elromlott. 
Voltak lehetőségeink, hogy kitörjünk ebből a mételyből, de a kormányoknak mindennél előrébb valónak számított a hatalom kézben tartása és a saját zsebük kibélelése. Talán a rendszerváltást követően csillant meg egy fénysugár, amikor a rendszerváltó országok legjobb teljesítményét nyújtottuk és reményteljesen közeledtünk Európához. 
Aztán snitt, és elindultunk a Kárpátokból lefelé, de nagyon gyorsan. Most pedig már ott tartunk, hogy a Keleti-Kárpátokból egészen Oroszország és Azerbajdzsán kegyeiig visz a lejtő. Ha eddig voltak gondolataink, képzeteink arról, mit jelent a jobboldali és baloldali politika, azt összegyűrve dobhatjuk a papírkosárba. Ugyanis ma Magyarországon nincs jobboldali és/vagy baloldali politika. Országbitorló és országmentő politika van, semmi más. 
Mostanra értettem meg, hogy minden politika. Politika az, hogy mit esznek gyerekeink az óvodában, mit tanulnak az iskolában, mennyi pénzt keresünk a munkahelyen, hol élünk és hogyan temetkezünk. Egyszóval a politika, amelyből annyira ki akartunk maradni és ki is maradtunk életünk túlnyomó részében, akkor valójában az életünk szabályozásáról és lehetőségeink alapjairól mondtunk le mások javára. Néhány politikus javára. Hitem szerint minden magyar állampolgárnak, aki választásra jogosult, foglalkoznia kell a politikával, mert ez az életünk koordinációs rendszere. Meghatározza a kereteket, amelyek között mozoghatunk, sőt meghatározza az utunkat és az apró élethelyzeteinket is. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy más választópolgárok döntsék el helyettünk, mit fog enni a gyerekünk és tudnak-e majd színvonalas iskolai tanulmányokat folytatni, amely által értékes munkát tudnak vállalni és nem egy tál ételért állnak sorba három órán keresztül a hidegben. És gondoljunk magunkra is, de csak éppen annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy ne sírógörcs keringessen, ne nyugtatókon éljünk és ne a késvágta sebhelyek emlékét őrizgessük. Nem tudom, mi a jó gondolkodás, ha gyerekeinket arra biztatjuk, hogy tanuljon nyelveket és menjen külföldre dolgozni, vagy az, ha tudatunkra ébredünk és aktívan kivesszük a részünket abból, ami eleve a mi dolgunk, a döntésről, a választásról. 
Dönthetünk arról, hogy itthon maradjanak a gyerekeink és jó életminőségben éljenek velünk együtt, arról is dönthetünk, hogy erős rendvédelem legyen az országban, vagy éppen megvédhetjük ifjúságunkat az egyre több öngyilkosságtól, pszichés zavaroktól. De döntenünk kell arról is, hogy atomszennyezett ország legyünk vagy megtermeljük magunknak a megújuló energiát. A döntésünk nem négy évre szól, hanem örök. A tiszta Magyarország eszméje szó szerint és átvitt értelemben is célunk kell, hogy legyen. Nem élhetünk tovább mocsokban és szemétben, mert a magyar ember nem patkány! 
Úgy döntöttem, ami erőm, képességem és tudásom van, azt beleteszem az ország újjáépítésébe. Nem csak magamért, a családomért, barátaimért, ismerőseimért, hanem minden honfitársamért. Még akkor is, ha ők erről másképp gondolkoznak. Az ökoploitikát, igazságosságot és tiszta Magyarországot látom az egyetlen kiútnak, az elmúlt negyed évszázad szereplői nélkül. 
Négy éve azt mondták nekünk, "itt az idő". De nem történt semmi jó, csak a pusztulás. Lejárt az idő! Nincs több időm várni ölbe tett kézzel, hátha történik valami jó is. A szüleink megöregedtek e negyed század alatt, mi pedig érezzük, hogy nincs még 25 évünk játszadozni. Ugye érezzük?! 
Ha nem változtatunk, reménnyel teli, de csalódott életre emlékezhetünk a nyugdíjas otthonban. Megkönnyezhetjük, hogy volt lehetőségünk változtatni a helyzeten, de nem tettük, mert azt gondoltuk, ezen úgysem lehet változtatni. 
De lehet! 
Mert Lehet Más a Politika!