2014. január 15., szerda

Ami nem tép szét, az erősebbé tesz.

"Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." Szeretjük idézni ezt a Friedrich Nietzsche gondolatot, igaz? Én is szeretem, mert kiváló jellemfejlődést kifejező gondolat, viszont nincs benne kontroll, hiányzik az irányítás. Könnyen elveszik, vagy megveszik az alany azoktól az erőszakos dolgoktól, ami még éppen hogy nem öli meg. Hányszor rúgtak belénk az elmúlt huszonnégy évben jobb és bal lábbal felváltva? Hányszor haraptak meg néha tűhegyes agyarakkal, máskor kopottas őrlőfogakkal, hogy ne feledjük és tudjuk, hol a helyünk a társadalomban? Hányszor vették el tőlünk munkánkat, földünket, fizetésünket? Sokszor. Többször, mint amennyiszer szabad lett volna, de mi csak erősödtünk és erősödtünk. De mit kezdjünk az erőnkkel?

Vannak köztünk olyanok, akik a megerősödésért élnek, akiknek azt jelenti az ÉLET szó, hogy legyünk erősek és még erősebbek? Lehet, hogy vannak, de az ő erejük még sincs akkora, hogy saját magukért kiálljanak, hát még másokért!
Sokszor éri az a kritika az LMP-t, hogy "nem elég erős" vagy "nem eléggé hangos".
Kérdezem, az erő a hangerőt jelenti a mai magyar politikai életben? Vagy azt jelenti az erő, hogy ki tud válogatott sértéseket és mocskokat belemondani a médiába? Ad abszurdum, ki hazudik többet önmagáról és a politikai ellenfeleiről? EZ AZ ERŐ???
Egyáltalán nem! Az erő mindig az ideológiában, a szisztematikus és következetes cselekedetekben, a pozitív tudatosságban, az erkölcsben és az emberi magatartásban keresendő. És ott is találjuk meg.
Én ezt tartom igazi erőnek, annak ellenére, hogy az erő fogalmát fizikailag is ismerem és talán magaménak is vallom.
De nem attól leszek erős, hogy politikai ellenfeleimet kihívom egy ökölvívó mérkőzésre és mindegyiknek orrát töröm, hanem a fent felsoroltaktól. Attól, hogy szilárdan hiszek és cselekszem valamiért, ami én is és ti is vagytok egyszerre. Ez az országunk és nemzetünk.
Egyetlen dolog maradt nekünk az évek során, a hit, amely reménnyel van átitatva. A reményre nagyon kell vigyáznunk, el ne párologjon, mert akkor mindennek vége. És a hitre is, hogy meg ne kopjon, mert akkor is vége mindennek.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretnék úgy elszámolni a halálos ágyamon, hogy megtehettem volna, de nem tettem meg. Megtehettem volna, hogy változtatok azon, hogy gyerekeink, unokáink ne meneküljenek el az országból, megtehettem volna, hogy ne atomhulladék temető legyen az országból, megtehettem volna, hogy mindenki tudásának és szorgalmának megfelelően boldogulhasson itthon, megtehettem volna, hogy a falusi családok önellátók lehessenek élelmiszerből és elektromos áramból, de nem tettem. Nem tettem, mert azt gondoltam, úgy is megoldódik ez valahogy. 
Megmondom őszintén, én nem tudnék a gyerekeim, unokáim szemébe nézni ezzel a tudattal, akik könnyes szemmel kérik számon rajtam, hogy hol voltam én akkor, amikor meg volt a lehetőségem változtatni ezeken.
Nem akarok olyan országban élni, ahol családtagok, egykori barátok, ismerősök egymás szemében az ellenséget látják, félnek egymástól és gyanakodva tekintenek egymás szemébe. Ha egyáltalán egymás szemébe mernek nézni.
Olyan országba sem szeretnék élni, ahol a pár hónapos csecsemők sorra halnak erőszakos cselekmények hatására, csak azért, mert felsírnak éjszaka. Olyan országban sem akarok élni, ahol tizenévesek ezrei hajtanak végre öngyilkosságot, mert nem kapnak segítséget sem a szülőktől, sem a tanáraiktól, sem a kormánytól lelki gondjaikra. Olyan országban sem kívánok élni, ahol huszonévesen nyugtatókon élnek és konzekvensen kijelentik, ebbe a világba, ebbe az országba nem akarnak gyereket szülni.
Egykor a mosoly országa voltunk, most pedig az elveszett mosoly országa vagyunk.
Hiszem, hogy az igaz magyar ember nem mohó!
Elég nekünk, hogy tisztességben, békében és szeretetben éljünk egymással a saját földünkön, amely mindent megad nekünk a gazdag terményektől a villamosenergiáig. Elég nekünk, ha a megélhetésen kívül pár csepp kultúrában megfürödhetünk, évente egy-két külföldi helyre elutazhatunk világot látni és az is elég, ha van alattunk egy olyan autó, amelyik kiszolgál minket hosszú éveken át.
Nem kell nekünk háromévente új autó, nem kellenek nekünk százmilliók, mert azoktól csak elfelejtjük kik vagyunk.
A magyar embernek jövő kell! Jövő, amelyet jelenleg nem látunk az elmúlt és jelenlegi államhatalmak átkozott tevékenységei miatt.
Eddig minden kormány elbukott és a bukottakat élesztettük újra 2010-ben is. A bukottaknak nincs jövője!
Új Magyarországot csak új ideológiával lehet építeni, új szereplőkkel, kemény és következetes munkával.
Átlátható, fenntartható, tiszta Magyarországot szeretnék, amit mindig is megérdemelt ez az ország és a benne élő csodálatos nemzet.
Magyarország többet érdemel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése