Ma (ami már
valószínűleg nem a mai nap) részt vettem egy lakossági fórumon a falumban,
amelyet a Jobbik helyi „ereje”, illetve az országgyűlési képviselőjelöltje
szervezett.
Nem vagyok már naiv,
hiszékeny és teljesen objektív sem. Ennek ellenére elmentem meghallgatni, mi
több, úgy gondoltam, ha nagyon nem tetsző vagy áldolgokat hallok, szembesítek,
büntetek.
A kötelező formaságokat átugorva folytassuk ott, hogy kicsit
félénken, kicsit nehezen, de rákezdett mondanivalójára a képviselőjelölt.
A kötelező propaganda előkerült a fejből, amelybe hónapok
vagy évek óta táplálták a programot. Az EU és külföldi ellenesség volt az első
kettő kinyilatkoztatás, amely elől el kellett hajolnom, mert ha eltalál,
biztosan felhördülök. Mint kiderült a Jobbik felül kívánja vizsgálni az EU-s
tagságunkat és újra népszavazás elé bocsájtaná az ország tagságát. Szerintük az
EU csak kizsákmányol és megegyezik a KGST-vel, csak annak az volt a neve, ennek
pedig ez.
Tudtam, hogy a Jobbik nem az értelmiségi, sőt nem is az
értelmes gondolkodás ideológiáját követi, de azért azt gondoltam, vannak
határok. De tévedtem.
Mellettem ült a falu polgármestere, akit munkája révén
mélységesen tisztelek és bevallhatom, emberileg kedvelek. Nem sok hiányzott,
hogy megkérdezzem hangosan, pályázott-e a település EU-s forrásokra és, ha azok
nincsenek, hol tartana most a falu.
Ha nem lennének EU-s források, hol tartana most az ország?
Hol tartanának a kis- és középvállalkozók? Belegondolni sem merek.
A Jobbik képviselője következetesen jelezte, hogy vissza
kell szerezni a régi piacokat, nem szabad beengedni a külföldi árukat és akkor
minden rendben lesz.
Szebb jövőt kívánok! A termékeink nem versenyképesek és nem
tudunk mennyiségi igényt kiszolgálni. Ha kilépünk az EU-ból, mennyivel leszünk
kívánatosabbak a régi piacainknak, -ahová megjegyzem most is exportálunk- a
termékeket terhelő vámokkal és adókkal, amelyek most nincsenek. Szuper
gazdasági vízió. Tipikusnak mondhatnám ennyire jobbról.
Úgy döntöttem, nem trollkodom szét a fórumot, nehogy
valamelyik hű Jobbikos azt találja mondani, hogy hazaáruló vagyok, mert nem
Magyarország lenullázását támogatom.
Aztán kisvártatva előkerült a nagy korrupcióellenesség,
amely témában a négy év alatt semmit nem tettek a parlamentben. Az átláthatóság
és évtizedekre titkosított szerződések ellen emelt szót a képviselőjelölt,
viszonylag határozottan.
Aztán pár percre rá, már Paksnál tartottunk, és, hogy
mennyire támogatja az MSZP-Fidesz összeborulást a Jobbik is. Ezt ugyan nem
mondta, de 5000 milliárdból még a morzsák is pár milliárdok, amiért érdemes
támogatni ezt a baromságot. Mondhatnám, veréb a varjak közt. Ha ügyesek,
meglesz néhány morzsa.
Itt akartam kipattanni másodszor, mint egy pattogatott
kukoricaszem, de hagytam tovább beszélni, elvégre ez az ő estéje. Nem akartam
neki álmatlan éjszakát.
Megszavazni úgy egy ostobaságot, amely a magyar
energiaellátást külföldi kézbe teszi 100%-ban, a szerződést 10 évre
titkosították és korrupcióval átszőtt.
Mind a három pontban saját állítását és ideológiáját hazudtolja
meg a képviselőjelölt és az egész Jobbik ezzel a tettével.
Persze az érzelmileg előkészített hallgatóságnak ez
egyáltalán nem tűnt fel. Nem tűnt fel, hogy a fiatalember teljesen hülyének néz
mindenkit és fülünk hallatára hazudik.
Aztán lányos zavarában átgurította a szót a helyi Jobbik
egyik markáns honvédő nyugdíjasának, aki nem vagyok biztos benne, hogy tudja,
már véget ért a II. világháború.
A katona szív csak akkor szív, ha nincsen háború.
Ilyen rendőr- és honvédállam szimpátiát én még nem hallottam
élőben. Izgalmasabb volt, mint a Fővárosi Nagycirkusz bohócszáma és talán szórakoztatóbb
is. Lehet, hogy ezentúl eljárok Jobbikos rendezvényekre szórakozni.
Az illetőnek teljesen kiment a fejéből, hogy Magyarország
NATO tag. Aztán amikor eszébe jutott ez a tény is, akkor azzal csapta szét,
hogy a tótokat és a románokat akarjuk segítségül egy NATO segítség esetén
Ukrajnával szemben?
Komolyan mondom, végig úgy éreztem, hogy ez az ember vágyja
a háborút, a konfliktust, mert abban a helyzetben érezné legjobban magát.
Itt is majdnem kidugtam a nyelvem a számon, hogy elmondjam
neki. „Jó ember! Magyarországon az emberek nem háborúra akarnak készülni, hanem
a békét akarják fenntartani. Ha 10 fiatalt megkérdez, abból 10 fiatal elítéli a
katonai konfliktuskezelést. Már azt az időt éljük, amikor ésszel és beszéddel
meg lehet oldani vitás kérdéseket. Egyébként is, a háborúkat ma már nem
gyalogsággal fogják vívni, hanem digitálisan és rakétákkal. Cseszheted a
kalasnyikovos hadsereged, amely nem is létezik!”
Aztán nyíltan kinyilvánítja, hogy katonák masírozzanak az
utcákon, mert akkor nem lesz ekkora a bűnözés.
Azt sem tudtam, hogy viccelt-e vagy komolyan beszélt. A
vehemenciájából ítélve komolyan beszélt.
Aztán jött a magyarságtudattal és azzal, hogy igen is a Kárpát-medence
a miénk. És aki nem tartja Magyarország részének az egész Kárpát-medencét, az
hazaáruló. (Ezt elfelejtette mondani akkor, amikor Magyarország orosz kézbe
tétele mellé álltak.)
Hát jelzem az illetőnek, hogy Magyarország egy társadalom földrajzi
(politika földrajzi) egység, míg a Kárpát-medence természetföldrajzi egység.
Általános iskolai műveltség (honvéd nyelven kiképzés). Bocsánat az ő idejében
még eleminek nevezték. De tudjuk, hogy a Jobbik nem a tudásról híres. Valójában
nem híres semmiről.
A habot is az ominózus illető kínálta a tortára, amikor
felhívta a figyelmünket a Jobbik szakértelmére és minden téma mögötti kiváló és
megkérdőjelezhetetlen szakembergárdára.
Azt gondolom, kell még egy-két tanfolyam, hogy értelmeset is
tudjanak mondani.
A lakosság is megszólalt, megdöbbenésemre szívemhez közeli
észrevételekkel. A hozzászólók komposztálásról, hidrogéngáz felhasználásról,
decentralizálásról, önfenntartásról, saját gazdaságokról, biogazdaságokról
beszéltek, amely süket fülekre talált a Jobbik képviseletében. Gyorsan vissza
is tért a nagy honvédő a katonai témához és az elcsatolt területekhez.
Pont nem érdekelte őket, miben léteznek itt az emberek,
miben gondolkodnak, mit szeretnének.
Pedig kezdtem úgy érezni, hogy egy LMP-s zöld párti fórumon
vagyok, ahol meghallgatom a lakosság igényét, amely a környezetével való
harmóniára törekszik, nem pedig a szomszédjával való konfliktusra.
Az LMP-nek ugyanis ezek a fő programterületei a vidéki
társadalom felé, míg a Jobbik hozzászólni nem tudott, csak bólogattak, mint az
autó hátuljában az a bizonyos kutya.
A 2400 fős településből, a polgármestert, engem, a Jobbik
jelöltjét, annak segítőjét és a helyi honvédő, szervező „erőt” leszámítva 8-9
érdeklődő volt jelen, amely kissé megnyugtatott.
A magyar nemzet minden tagjának kívánok szebb jövőt, de egy
olyan párt kormányzásával, amelyik nem azt vallja, hogy csináljunk
vízlépcsőket, mert az megújuló energia, hiszen a folyó mindig folyik és a
környezet is szebb lesz a kialakult tavak miatt.
Én egy kicsit okosabb jövőt kívánok, azért, hogy szebb
legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése